Könnyes dalaimat a szélbe írom, Szent hazám javáért, ha kell, Önnön kezemmel ásom meg sírom. De dalaimra oly kevés szív felel!
Mivé vált, merre halad e nemzedék? Népe sorsáért, szent honáért, hívó szóra Keze ökölbe mért nem szorul a nemzetért? Hazánkat tétlenséggel magunk juttatjuk pokolra!
Egy nemzet, ha már nem érdekli múltja, S jelenéért tenni közömbös marad, Szebb jövőjét mi végre várja? Mély szakadék, ami felé halad!
Magyar nemzetem! Ó, te fiatal nemzedék! Ismerd meg, légy büszke múltadra, S éld, formáld a jelen ígéretét, Hogy hazát hagyhass utódaidra!