Csapody díszkeresztény adventi ámokfutása

Sokszor és sokan elmondták már: szomorú történet az emdéefé. A tulipános párt addig bíbelődött Antall József örökségével, amíg a sok szakadás, osztódás után Antall - nem tudni milyen - öröksége hűlt helyén csak a selejt maradt. A davidovicsok, a herényi-görényik, a csapodyk. Újabban az egykor szebb napokat látott tulipánt még egy bokrosi bajusz is ékesíti. Azt azonban kevesen hitték volna, hogy ferenc gyurcsány elhíresült egyház elleni kirohanását követve a selejt-párt egyik darabja is belerúg majd az egyházba. Most ez történt. Az elkövető neve: miklós csapody.

Mielőtt megnéznénk, milyen ámokfutással szennyezte az adventi készülődést ez az mdf-selejt, vessünk egy pillantást magára az ámokfutóra. Ki is ez a csapody?
Betegünknek van saját honlapja, mert azt hiszi magáról, hogy fontos ember – www.csapody.hu. Az olvasók által messze elkerült honlapon mindenféle fölösleges vacak megtalálható, köztük egy terjedelmes önéletrajz. Ebből szemelgetek néhány részletet.

Az említett mdf-selejt 1955-ben született Sopronban. 1979-ben végzett a szegedi egyetem bölcsészkarán történelem-magyar szakon. Miután befejezte tanulmányait, szeretett volna Szegeden maradni, de – önéletrajza szerint – ezt „a politikai rendőrség megakadályozta”. Ezek szerint csapody valamiféle ellenálló volt. Vagy mégsem? Az önéletrajz ugyanis úgy folytatódik, hogy ugyanebben az évben, tehát 1979-ben a Kulturális Minisztérium Irodalmi Főosztályára került, ahol „az ún. vidéken szerkesztett irodalmi folyóiratok és a határon túli magyar irodalom referense lettem”. Furcsa mód működött ez a politikai rendőrség: a nagy ellenálló friss diplomával minisztériumi alkalmazott lehetett. Ilyen álláshoz jó ajánlólevél és politikai megbízhatóság kellett – ezt mindenki tudja.

Harminc évvel ezelőtt tehát csapody az egyik kommunista minisztériumban kezdi meg a fejlett szocializmus építését, mivel azonban nem volt eléggé éber, ezért 1982-ben állítólag „politikai okokból” munkahelyéről eltávolították. Ezt követően 1989-ig „az Országos Széchenyi Könyvtár alkalmazottja voltam, kezdetben a Nemzetközi Csereszolgálaton, később a Kutatásszervezési Csoportban”. Hét évig dolgozott ez a legény a nemzeti könyvtárban, s még azt sem tudja, hogy a könyvtár névadójának nevét két „é”-vel írják: a nemzeti könyvtárat ugyanis nem Széchenyi Istvánról, hanem annak atyjáról, a könyvtár alapítójáról, Széchényi Ferencről nevezték el. Itt rövid szünetet tartok, mert egy legendás történetet kell elmesélnem a kedves Olvasónak.

Az 1990-es választásokon Csapody Miklós a főváros 15. számú választókerületében indult az mdf jelöltjeként. A kampány idején terjesztett szórólapján is azt híresztelte, hogy őt politikai okokból üldözték, s csak a Széchényi Könyvtárban kaphatott szerény állást. Magam is sokat jártam abban az időben a nemzeti könyvtárba, volt ott egy rakás ismerősöm, ezért tudom: a könyvtár dolgozói föl voltak dúlva csapody hazugságaitól. Ez a „politikai üldözött” ugyanis köztudottan kutatói státusban dolgozott, tehát be sem kellett járnia a munkahelyére. Többen azt is állították, hogy még a fizetését is házhoz küldték. Ennyire üldözött volt szegény. Utálta is mindenki a könyvtárban.

Na de haladjunk tovább az életrajzban. „1989 őszén, a politikai változások közeledtével a Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságának munkatársa lettem.” A politikai üldözött csapody tehát az utolsó kommunista kormány szolgálatába állt. Aztán jött az 1990-es választás, s csapody képviselői mandátumot nyert az mdf színeiben a főváros 15. számú választókerületében. A második fordulóban – a visszalépéseknek köszönhetően - 58, 16 %-ot szerzett. Azóta folyamatosan ott ücsörög a Parlamentben. De milyen eredményeket ért el azóta?

1994-ben csapody már csak 42,3 %-ot kapott a második fordulóban, de ez is elég volt a győzelemhez, mert az mszp és az szdsz is külön jelöltet indított. 1998-ban csapody – 58,66 %-kal - ismét győzött választókörzetében, igaz, ekkor már a Fidesz támogatásával. 2002-ben negyedszer is diadalmaskodott – 52,09 %-kal -, szintén Orbánék jóvoltából. Négy év múltán azonban változott a helyzet: miután ibolya davidovics beintett a narancsos pártnak, odalett a fideszes támogatás: 2006-ban csapody csak 10,92 %-ot kapott, de országos listáról bekerült az Országgyűlésbe. Két évvel később a 15. számú választókörzet fideszes képviselője, Deák András halála után időközi választást tartottak, s ekkor a fideszes hátszél nélkül induló csapody még lejjebb ereszkedett: 2008. február 10-én mindössze 6,32 százaléknyi voksot szerzett, miközben a Fidesz-KDNP jelöltje 70,80 %-kal fölényesen győzött.

Végül még egy – témánkhoz szorosan kapcsolódó - adat csapody említett önéletrajzából: „1979 óta, tehát Budapestre költözésem óta vagyok tagja a római katolikus Budai Ciszterci Szent Imre Egyházközségnek”. Ezt jól jegyezzük meg, mert csapody adventi ámokfutásának ez a kulcsa.

S akkor most térjünk a lényegre. Advent első vasárnapját követő hétfőn, november 30-án a napirend előtti felszólalások után csapody sajtótájékoztatót tartott a Parlament Piros Társalgójában (így szerepelt a meghívóban). Sajtótájékoztatójának már a címe is zengzetes volt: „Miért hallgatnak a történelmi egyházak?” A teljes szöveget nem idézem, az érdeklődő Olvasó elolvashatja a már említett www.csapody.hu honlapon.

A szöveg első bekezdése így szól: „A Magyar Demokrata Fórum megdöbbenéssel értesült róla, hogy a Jobbik országszerte mintegy 40 helyen állít kereszteket, és hogy ezeken a rendezvényeken szenteléssel és beszéddel katolikus, református és evangélikus papok is szerepet vállalnak.” Megdöbbent tehát az mdf – olvassuk rögtön a felütésben. Ez a csapody nem tagja az mdf vezetésének, egyszerű, mezei tag, ráadásul az mdf hivatalos honlapján csapody szövege – jelen sorok írásakor - nem szerepel. Akkor kinek a nevében beszél csapody? Tud erről az ámokfutásról davidovics?

A megdöbbenést az okozta csapody fejében, hogy egyrészt a Jobbik kereszteket állít, másrészt ezeken a rendezvényeken a keresztény egyházak papjai, lelkészei is részt vesznek „szenteléssel és beszéddel”. Kereszt, szentelés, beszéd – mindez kárhozatos dolog csapody szerint. Mintha gyurcsányt hallanánk.

A következő bekezdésben csapody már konkretizál, és a főváros XI. kerületében – tehát csapody szűkebb pátriájában - szombaton megtartott keresztállítást említi. Aztán idézi Böjte Csaba atya gondolatát, mely szerint „aki faji alapon ítélkezik, nem keresztény”, de az nem derül ki pontosan, kiről-miről és mikor mondta ezt Csaba atya. Ezzel az idézettel tehát nem foglalkozom, mert úgy került csapody szövegébe, mint Pilátus a krédóba.

A tulipános képviselő szövegének harmadik bekezdését idézem: „Az MDF meggyőződése, hogy a Jobbik kirekesztő, gyűlölködő, szélsőséges politikája és akciói összeegyeztethetetlenek a Biblia lelkületével és az egyházak tanításaival.” Fogalmazzunk világosan: csapody konkrétumok, bizonyítékok hiányában ítélkezik, megbélyegez, miközben a Biblia lelkületére meg egyebekre hivatkozik. Álságos eljárás. Mélyen keresztényietlen.

Azt is mondja később csapody, hogy minden hívő felelős azért, hogy „példamutatással élen járjon a Szentírásban foglalt értékek hirdetésében”. Azt a Szentírás – illetve Jézus - nem tanítja, hogy rágalmazásban kell élen járni. Sajnos csapody ezt teszi, lábbal taposva a jézusi tanítást. Azt is mondja csapody, hogy nagy jelentősége van annak, hogy „a közélet kérdéseiben” miként nyilvánulnak meg az egyház tagjai, különösen papjai. Közeledünk csapody ámokfutásának lényegi magjához.

Csapody folytatja a kenetteljes kioktatást. Szerinte „Krisztus úgy újította meg az Ószövetséget, hogy a szeretet parancsát hagyta örökül”. A nagy-nagy katolikus csapodyból különös butaság buggyant elő: Jézus nem újította meg a Jahve által Izrael népével kötött szövetséget (ószövetséget). A katolikus egyház katekizmusa szerint „az Ószövetség előkészíti az Újszövetséget, az Újszövetség pedig beteljesíti az Ószövetséget”. A katolikus tanítás szerint Jézus új szövetsége az ő kiontott vérében köttetik meg, s ez a szövetség nem Izrael kiválasztott népe és Jahve között jön létre. A jézusi szövetség mindenkinek szóló meghívás: mindazok részei az új, jézusi szövetségnek, akik követik őt. Az új szövetség tehát felváltotta a régi szövetséget. Ennyit illetnék tudnia a katolikus csapodynak is. De lépjünk is túl csapody „teológiai” marhaságán, mert a díszkeresztény adventi ámokfutása most ér célba. Azt mondja ugyanis csapody, hogy „rendkívül nyugtalanító, ha a szeretetet hitvallásuk középpontjába állító történelmi egyház papjai ilyen rendezvényekhez adják nevüket”. Majd miután csapody kötelező érvénnyel kijelenti, hogy az egyházaknak távol kell maradniuk a napi politikától, s az adventi kereszt megszentelése sem lehet kampányesemény, irománya végén a magyar katolikus püspökökhöz fordul: „Az MDF ezért arra kéri a Magyar katolikus Püspöki Konferenciát, adjon világos iránymutatást a szélsőséges megnyilvánulások megítélését illetően.” Az írás utolsó mondata is csapody szerénységéhez, mély katolikus lelkületéhez illő: „Az adventi készülődés felemelő lelki egységet kovácsoló építkezés legyen az egyházak számára”. Szép, üres, felszólító mondat. Ez csapody stílusának a lényege: a felszólító mód. Ő nem kér – parancsol.

A sok idézet után nézzük ennek az ámokfutásnak a velejét. Bár csapody többször is a keresztény egyházakat – így többes számban! – említi a szövegben, végül csupán a katolikus főpásztorokhoz fordul. Hogy azok adjanak „világos iránymutatást” a szélsőséges megnyilvánulások megítélésére. Az adventi keresztállításban mi a szélsőséges megnyilvánulás? Ez nem derül ki csapody beteg lelkületet árasztó írásából. Neki az a baja, hogy ezeket a kereszteket hosszú évek óta a Jobbik állítja fel országszerte. Régebben nem volt baja a keresztállítással – most azonban a beteg lelkű csapody „felfedezte”, hogy itt szélsőséges, kirekesztő, gyűlölködő pártpolitikai kampányeseményről van szó.
Van azonban ezzel az írással egy nagy baj. November 30-án, hétfőn hozta nyilvánosságra ezt a szöveget csapody. Miért nem korábban?

Hat nappal korábban ugyanis – tehát november 24-én - a Szent Imre Plébánia honlapján (www.szentimre.hu), a „Figyelmedbe ajánljuk” rovatban megjelent egy rövid hír, szó szerint idézem: „Idén is lesz kereszt a Móricz Zsigmond körtéren, felállítására 2009. november 28-án 16 órakor kerül sor. Beszédet mond Csuka Tamás református püspök és Ungváry Zsolt. Az adventi időszakban minden szombat délután 16 órakor gyertyagyújtás lesz. Kezdeményezője idén is, mint a korábbi években a Jobbik Magyarországért Mozgalom, reméljük, hogy motivációja az őszinte keresztény elkötelezettség és nem hatja át semmiféle politikai szándék, választási előkészület.” Az idézett szöveg alatt feltüntették a Jobbik – keresztállításra hívó – szórólapját. Azon még az szerepelt, hogy az egyházakat Musits Antal esperes, lágymányosi plébános és Csuka Tamás református püspök képviseli a rendezvényen. Időközben azonban még egy katolikus pap csatlakozott a fenti két személyhez: Brückner Ákos Előd, annak az egyházközségnek a plébánosa, amely egyházközséghez csapody is tartozik. Hát ez csapta ki a biztosítékot csapodynál. Megorrolt plébánosára, ezért a keresztállítás másnapján már a katolikus főpásztoroknál mószerolja be Brückner Ákos Elődöt. Mert csapody ámokfutásának a valódi célpontja nem annyira a Jobbik, hanem a jeles plébános.

Brückner Ákos Előd nemcsak a kiemelten fontos szentimrevárosi plébániát vezeti: a ciszterciek budai rendházának is ő a házfőnöke. Brückner atya fontos személyiség, szavának súlya van. Aki ismeri őt, tudja: Brückner atya nemcsak igazi „lelki” ember, hanem nagyon okos, bölcs is. Ahogy mondani szokták: igazi karizmatikus személyiség. Biztos vagyok abban, hogy Brückner atya nem fog reagálni csapody ámokfutására. Mert egyrészt ő is tudja, hogy bolond lyukból bolond szél fúj, másrészt Jézus szavaival ő is így fordulhat az ég felé csapodyra gondolván: bocsáss meg neki Atyám, mert nem tudja, mit cselekszik. Én azonban nem vagyok Brückner atya, ezért kívülállóként nyugodtan leírhatom: példátlan eset, hogy egy magát katolikusnak tartó személy a saját plébánosába rúgjon bele. Alantas politikai érdekből. A közelgő kampányra kacsintva. S éppen az adventi időszakban. Ez az ötvenes évek szelleme. Szégyen, szégyen, szégyen.

Bizton megjósolható, hogy a katolikus főpásztorok szintúgy válasz nélkül hagyják csapodynak az emdéef nevében előterjesztett „kérését” (amely inkább kioktatásnak nevezhető). Igazuk is lesz a püspök uraknak, ilyen irományra fölösleges válaszolni. A csapody választókörzetében élő keresztény hívők azonban jól teszik, ha ennek az ámokfutásnak az emlékét jól elraktározzák az agyukban. A jövő évi választáson biztosan megméreti magát csapody, s akkor majd díjazhatják a szavazópolgárok mostani ámokfutását. Mert keresztény hívő nem adhatja voksát olyan személyre, aki kirekesztő, gyűlölködő, szélsőséges. Aki képes a saját plébánosába is belerúgni. Aki politikai céljai érdekében még advent napjait is képes beszennyezni. Ilyen ember csapody. Keresztény hívő tehát nem adhatja rá a voksát.